A hidrogénvíz megértése HALADÓKNAK

Fontos megérteni, hogy önmagában az, hogy hidrogéngázt buborékoltatunk vízbe, vagy a vízben állítjuk elő azt (pl. fémes magnézium segítségével vagy elektrolízis révén), nem jelenti automatikusan azt, hogy a víz telített vagy akár terápiás szintű hidrogént fog tartalmazni.

Úgyhogy nézzük meg a mai epizódban a hidrogénvízzel kapcsolatos mélyebb ismereteket és információkat.

Az előző részben érintettem a témát, de most mélyebb információt adok Neked a hidrogénvíz megértéséről annak érdekében, hogy elő tudjam segíteni a döntésedet abban, hogy milyen eszközt válassz vagy milyen szempontokat vegyél figyelembe hidrogéntermékek vásárlásakor.

Az, hogy a hidrogéngáz milyen módon oldódik fel a vízben, befolyásolja annak stabilitását, valamint a kioldódásának azaz az oldatból való kilépésének és eloszlásának sebességét.

A hidrogéngáz a vízben jelen lehet teljesen oldott gázként, kolloid- vagy szuszpenziós formában, valamint nagy makrobuborékokként, amelyek szinte azonnal eltávoznak.

Számos tényezőt figyelembe kell venni, amikor a hidrogénről beszélünk a vízben, beleértve:

• makro-, mikro- és nanobuborékokat,
• zéta-potenciált,
• nukleációt,
• szolvatációt,
• Ostwald-érlelést,
• buborék-egyesülést,
• ionerősséget,
• és más olyan tényezőket, amelyek befolyásolják az oldhatóságot és a felezési időt.

Ezekből néhány alapfogalmat érintek, amit érdemes megérteni:

Ilyen a nukleáció (vagy magképződés) , ami egy fizikai-kémiai folyamat, mely során egy új fázis (például gázbuborék, kristály, csepp) elkezd kialakulni egy másik fázison belül – például egy folyadékban.

💧 Mondok erre egy egyszerű példát:

Amikor egy szénsavas üdítőt kinyitsz, és apró buborékok jelennek meg benne – az a szén-dioxid gáz azaz CO₂ nukleációja a folyadékban.

A CO₂ addig oldott állapotban volt, de amikor a nyomás megszűnik, kis gázbuborékok kezdenek kialakulni – ezek a buborékok „magjai” nukleusai egy új fázisnak.

🔬 Mit jelent ez a H₂ kapcsán ez ?

A hidrogénes vízben a H₂-gáz nukleációja azt jelenti, hogy a gáz megpróbál kilépni az oldatból, és apró buborékokat képez.

Ez általában akkor történik, amikor:

• a víz túlmelegszik vagy,
• a nyomás csökken,
• vagy valamilyen felület (például az edény fala vagy szennyeződés) elősegíti a buborékképződést.

⚠️ Miért fontos ez?

Ha a H₂ „kinukleálódik” – vagyis buborék formájában kilép az oldatból –, akkor a víz már nem tartalmaz annyi oldott H₂-t, vagyis csökken a terápiás hatás.

Ezért fontos, hogy a H₂ minél stabilabban oldva maradjon, és ne induljon meg gyorsan a nukleációs folyamat.

A következő izgalmas kifejezés a szolvatáció , ami egy olyan kémiai folyamat, amikor egy oldott anyag részecskéit (például ionokat vagy molekulákat) körülveszik az oldószer molekulái, és kölcsönhatásba lépnek velük. Ha az oldószer víz, akkor ezt a jelenséget hidratációnak nevezzük.

💧 Egyszerűbben fogalmazva:

Képzeld el, hogy bedobsz egy kanál cukrot vízbe.

A vízmolekulák körbeveszik a cukormolekulákat, szétszórják őket, és stabilan oldva tartják – ez a szolvatáció.

🔬 A hidrogénes víz kapcsán ez mit jelent számunkra?

Amikor H₂-gázt próbálunk vízben oldani, a vízmolekulák részben körül tudják venni a H₂ molekulákat – azonban ez gyenge szolvatációs kölcsönhatást jelent, mert a H₂:

• semleges,
• kis méretű,
• és kevésbé reaktív.

Ezért a H₂ könnyen kiszabadul a vízből – vagyis gyorsan elillan, ha nem megfelelően van feloldva vagy nem isszuk meg időben.

⚠️ Miért számít ez?

A szolvatáció stabilizálja az oldott anyagot, mint például a sót vagy cukrot. Azonban ha ez a szolvatációs kölcsönhatás gyenge, az anyag nem marad sokáig oldva.

És a H₂ szolvatációja gyenge → tehát gyorsan elillan → így idővel csökken a terápiás hatása

A következő ilyen kifejezés és kitartás, ez az utolsó előtt hasonló kifejezés az Ostwald érlelés.

Az Ostwald-érlelés egy fizikai folyamat, amely során egy oldatban a kisebb részecskék feloldódnak, majd az anyaguk a nagyobb részecskékhez vándorol, amik így tovább növekednek. A végeredmény: a nagyobb buborékok, kristályok vagy cseppek egyre nagyobbak lesznek, a kisebbek pedig eltűnnek.

💧 Hidrogénes vízben ez így néz ki:

A vízben található apró H₂-buborékok idővel összeolvadhatnak, és nagyobb buborékokká alakulnak.

Ezek a nagy buborékok viszont gyorsabban elillannak a vízből – vagyis csökken az oldott hidrogéngáz mennyisége, és elveszik a terápiás hatás.

🧪 Miért fontos ez H₂ szempontból?

• Ha nano méretű buborékok vannak jelen a vízben, stabilabban oldva maradnak → ezek hasznosak a szervezet számára.
• Ha azonban Ostwald-érlelés megtörténik → nő a buborékok mérete, gyorsabban kiszökik a H₂ → kevesebb oldott H₂ marad a vízben → csökken a hatékonyság.

Röviden: az Ostwald-érlelés egy természetes, de nem kívánatos folyamat, ami csökkenti a hidrogénes víz terápiás értékét, ha nem megfelelően van tárolva vagy előállítva a hidrogénes víz.

A felezési idő azt az időt jelenti, amely alatt egy adott anyag mennyisége a felére csökken – legyen az kémiai, fizikai vagy biológiai anyag.

🧪 Hidrogénes víz esetén mit jelent ez?

A hidrogénes víz felezési ideje azt mutatja meg, hogy mennyi idő alatt csökken az oldott hidrogéngáz (H₂) koncentrációja a felére az adott körülmények között (például szobahőmérsékleten, adott tárolóban).

💨 Példa erre:

Ha egy pohár H₂-vizet kitöltesz, és mondjuk 1 ppm H₂ van benne, és a felezési ideje 30 perc, akkor:

• 30 perc múlva már csak 0,5 ppm lesz benne,
• újabb 30 perc múlva csak 0,25 ppm,
• és így tovább...

⚠️ Mi befolyásolja a felezési időt?

• Hőmérséklet (melegebb víz → gyorsabb H₂-veszteség),
• Tároló anyaga (műanyag, üveg, alumínium),
• Zártság (nyitott pohár vs. lezárt palack),
• Oldott H₂ formája (nano-buborék, kolloid stb.),
• Zéta-potenciál és stabilitás.

🧠 Miért fontos ez?

Mert a H₂ gyorsan elillan, ha nincs megfelelően tárolva vagy időben elfogyasztva – és ez csökkenti a terápiás hatást.

Ezért hangsúlyozzák: frissen készítve, gyorsan fogyasztva a leghatékonyabb a hidrogénes víz.

🔥 GYÚJTÓTESZT („LIGHTER DEMO”)

Jó példa az oldatlan hidrogénre az úgynevezett „gyújtóteszt” 🔥, amikor egy lángot tartanak néhány vízionizátor lúgos kifolyócsöve elé, és ropogó hang hallható, illetve kis szikrák láthatók ✨, ahogy a hidrogéngáz meggyullad. A meggyulladó hidrogén az az oldatlan gáz, amely azonnal elillan a levegőbe 💨, tehát semmiféle terápiás értéket nem képvisel.

A „ropogó hang” tehát csak annyit jelent, hogy hidrogéngáz keletkezett elektrolízissel ⚡, de nem utal arra, hogy oldott formában is jelen van a terápiás szint eléréséhez.

⚠️ Egyrészt nem javaslom senkinek, hogy otthon gyújtogasson, másrészt korábbi epizódból már tudhatod, hogy milyen körülmények között gyúlékony gáz a hidrogén.

ℹ️ Fontosnak tartom elmondani itt ismét, hogy vízben oldva nincs ilyen tulajdonsága, teljesen biztonságos ✅.

Láthatsz olyan készülékeket is, melyek tejes vízre hasonlító eredményt és buborékokat produkálnak 💭. Ennek oka az oldatlan hidrogén.

Oldatlan hidrogéngáz akkor is megfigyelhető, ha a víz „tejszerű” vagy „ködös” megjelenésű – ez gyakori a hagyományos lúgos vízionizátoroknál vagy alacsonyabb minőségű palackoknál 🧪. A sok nagy méretű hidrogéngáz-buborék okozza ezt a jelenséget.

👉 Tehát az, hogy a víz tejszerűnek látszik vagy sok buborék van benne, nem jelenti azt, hogy magas koncentrációban tartalmaz molekuláris hidrogént.

Sőt, az ilyen víz valós koncentrációja akár a kimutatható vagy terápiás szint alá is eshet 📉.

A hagyományos lúgos vízionizátorokat jóval azelőtt fejlesztették ki, hogy a hidrogéngáz jelentősége ismertté vált volna 🕰️ – így ezek célja a lúgos víz előállítása volt, nem az oldott hidrogéngázé.

Valójában néhány ilyen készülék nagyon magas pH-jú vizet képes előállítani, anélkül, hogy kimutatható mennyiségű H₂-t tartalmazna.

Ez akkor is megfigyelhető, amikor egy készülék még megfelelő mennyiségű H₂-t termel, de csak addig, amíg az elektródák és csövek tiszták 🧼 – amint kalcium rakódik le, a H₂-szint a kimutathatósági határ alá csökkenhet ❌ (ez pár nap, hét vagy hónap alatt is megtörténhet, a vízminőségtől és használattól függően).

Ez is kiemeli a rendszeres tisztítás és karbantartás fontosságát 🛠️, ami készülékenként eltérő lehet.

Ez magyarázza azt a gyakori felhasználói tapasztalatot, hogy:
„amikor megtisztítom a gépet, újra frissnek és terápiás hatásúnak érződik a víz, mint új korában.” 💧✨

⚠️ Fontos megjegyezni: az ORP-értékek nem alkalmasak arra, hogy megbízhatóan mutassák a hidrogéngáz szintjét a vízben.
Előfordulhat például, hogy -700 mV ORP mellett 1 ppm fölötti vagy éppen 0,05 ppm alatti H₂-koncentráció van 📊.

Ezekről még külön epizódban fogok részletesebben beszélni 🎥.

🧠 ÖSSZEFOGLALÁS

A lényeg: fontos különbséget tenni a teljes termelt hidrogéngáz mennyisége és a valóban oldott hidrogéngáz mennyisége között.
Minél nagyobb az oldódott hányad, annál hatékonyabb a rendszer ✅.

Ha egy rendszer teljesen optimalizált, nem látsz buborékokat, és a gyújtóteszt során nem hallatszik ropogás sem 🔇.

Bár a buborékok jelenléte vagy a ropogó hang nem jelenti automatikusan, hogy kevés a hidrogén a vízben – de nem is jelenti, hogy sok van benne.

Ha érdekel, hogyan segítheted a tested a legjobb formában maradni, gyere, iratkozz fel, kövesd az epizódokat és tudj meg többet a legújabb tudományos felfedezésekről!